Deltatáj

"Félelemmel vegyes csodálatot ébresztett bennem a felismerés: világunkban a megformáltság egyetemes érvényűvé vált. Ebből következik, hogy a látással birtokba vehető környezet külső és belső tágasságának kísérőjelenségeként radikálisan megváltoztak a művészi kreativitás keretei. Ellenállhatatlan késztetést éreztem a kortárs vizuális művészetek céljában, feladatkörében lejátszódó átrendeződések megfigyelésére. Észre kellett vennem, hogy a tartalombővülések, formai, technikai újdonságok, a kommunikáció klímaváltozása a művészetek mindeddig másra rendelt közegében a mindennapi élet organikus és mesterséges szervezeteivel közeli kapcsolatot építettek ki. Éspedig úgy, hogy eközben az egyre inkább összefonódó művészi kifejezés-, és jelzésformákban az önfelmérés és önértékelés is állandósult, formaalkotó szükségletté vált. Az egyidejű és egyetemes érvényű tendenciák az egyéni és intézményi kommunikáció adott rendszereit felhasználva a legkülönbözőbb irányból érkező forrásokat egységesítik a vizuális művészetekben is. E mélyre ható átalakulás legfőbb folyamatait kísérli meg nyomon követni könyvünk, a Deltatáj."