Daniel Stein, tolmács

Daniel Stein, tolmács

lunanyuszi | 2011-10-07 07:44:00

Talán nem ez Ulickaja legjobb könyve, talán nem is regény ez inkább csak valami puzzle, ettől elég különös olvasmány, de még ebben a szaggatottságban is rendkívül szépen mesél. A központi alak köré rengeteg történet gyűlik össze levelek, naplórészletek, beszélgetések formájában, de mégsem ő a...

Talán nem ez Ulickaja legjobb könyve, talán nem is regény ez inkább csak valami puzzle, ettől elég különös olvasmány, de még ebben a szaggatottságban is rendkívül szépen mesél. A központi alak köré rengeteg történet gyűlik össze levelek, naplórészletek, beszélgetések formájában, de mégsem ő a lényeg, hanem a könyv rengeteg szereplőjének identitáskeresése. Közép-kelet-európainak lenni elég terhelt életutat jelenthet annak aki keresi, hova tartozik, ki vagy mi is ő. Háború és elnyomó rendszerek, ideológiák, amikben jó volt vagy jó lenne hinni, vagy éppen elítélendőek, de mégis volt ilyen is, népírtás, nemzettudat, vallás, ezekbe úton-útfélen belebotlik az ember, aki erre vállalkozik, és meg kell találnia a saját válaszát rájuk. Nem kerülheti ki, bármiyen nehéz is. Valamit megértettem ebből, kicsit jobban, mint eddig A sok tévelygő Izraelben telepedik le, hogy ezen a háborúk tépte földön találja meg a békéjét. Bámulatos az a sokszínűség, amit itt látunk, és bámulatos a törékeny egyensúly is. Nincs két azonos ember vagy világnézet, s lassan-lassan el mindegyik el is hiszi, hogy az övé az egyetlen, persze vannak békítők, harmóniára törekvők, köztük Daniel is vagy a vezeklő német nő. Sokan építik a kertjüket Izraelben vagy Amerikában, s találnak valamiféle megnyugvást, de egyiküknek sem ment kérdések feltevése és a válaszok megtalálása nélkül. Nincs olyan, akinek a sorsa nem érdekelne, még akkor is, amikor nem tetszik, amit tesznek. Egy szereplő van csak, akiből túl keveset kapunk, szívesen olvasnék olyan könyvet, ami róla szól, de ő hamar megtalálta az útját és a békéjét, nem illet a tévelygők közé. Fontos szavakat mondott ki. Segített ez a könyv megérteni kicsit azt a szinte általános identitáskeresést, ami jelen van mindenütt, s engem soha nem foglalkoztatott igazán, és felfedeztem Izraelt, a keresők otthonát.

Daniel Stein, tolmács

fraulein praxa | 2011-10-12 17:25:00

Kezdeném azzal, hogy meggyőződéses ateista vagyok. Amikor elkezdtem a könyvet, nem teljesen arra számítottam, mint amit kaptam. Kissé nehezen olvasható, hiszen nem a megszokott regényformátumban íródott, inkább naplótöredékek, levelezések és néhány párbeszédmaradvány összeollózása, itt-ott zavaró...

Kezdeném azzal, hogy meggyőződéses ateista vagyok. Amikor elkezdtem a könyvet, nem teljesen arra számítottam, mint amit kaptam. Kissé nehezen olvasható, hiszen nem a megszokott regényformátumban íródott, inkább naplótöredékek, levelezések és néhány párbeszédmaradvány összeollózása, itt-ott zavaró ugrálással az időben. A sok vallásos utalás zavaró egy olyan ember számára, mint én. Nem vagyok teljesen tudatlan ezen a téren, de bevallom, soha nem merültem nyakig a zsidó illetve a katolikus vallás tanulmányozásában. A szerző szándéka nyílván inkább a két vallás között húzódó mély ellentét megmutatása, kihangsúlyozása illetve ennek értelmetlen meglétére való rámutatás , mégis pont ez az, ami nehezen sikerül. Számomra a misék, imádkozások és keresztelések terjengős leírása vontatottan hatott, néhol kimondottan alig vártam, hogy átrágjam magam ezeken. A regény végére időzített csattanó mindössze az utolsó 20-25 oldalon bontakozik ki, ám pont ez az, amit lehetett volna kicsit hosszabbra hagyni. Daniel Stein munkásságát jól összegezte és mutatta be, illetve az ő életén keresztül a többi hívőét és hitetlenét, akivel így vagy úgy kapcsolatba került. Bevallom, én szívesen olvastam volna többet a szerzetes II. világháború alatti tevékenységéről. Szimpatikus volt, hogy a szerző folyamatosan hangot adott levelezés formájában az írás folyamán benne felmerülő kétségeiről, tépelődéseiről. Összességében nem bántam meg, hogy elolvastam, bár nem életem legjobb könyve volt.