Cyrano de Bergerac

Cyrano de bergerac

Vacskamati78 | 2011-09-14 03:01:00

Tizenéves voltam, amikor először kezembe került Cyrano története. A fülbemászó dallamossággal rímbe szedett, gyorsan pergő, helyenként sziporkázó párbeszédek, és a csendesebb monológok könnyen követhetővé tették számomra a felvonásokat. Elbűvölt, megszédített, rabul ejtett a darab. És tanított...

Tizenéves voltam, amikor először kezembe került Cyrano története. A fülbemászó dallamossággal rímbe szedett, gyorsan pergő, helyenként sziporkázó párbeszédek, és a csendesebb monológok könnyen követhetővé tették számomra a felvonásokat. Elbűvölt, megszédített, rabul ejtett a darab. És tanított. Első olvasásra megsejtetett valami nagyon fontosat: nem csak a lányregényekben elmesélt, romantikus filmekben látott, barátnőktől hallott könnyeden epekedő, türelmetlenül siettető, így vagy úgy happy end-del végződő módon lehet várni, megélni a szerelmet. Létezik egy érettebb, őszintébb, önzetlenebb, igazabb Szerelem is, ami mindenképpen fáj. Nem csak felszíni sérülést okoz, mint az első csalódás, de a hús mélyébe mar, egyszersmind kigyógyít minden gyarlóságunkból. Erről a szerelemről szól Rostand tragikomédiája. Az 1640-ben játszódó dráma három főszereplője: Cyrano, Roxan és Christian. Mindhárman a szerelem foglyai. Cyrano sziporkázóan szellemes, nemes lelkű, vakmerő kardforgató, aki a legvégsőkig óvja becsülete tisztaságát, ezért gyakran keveredik csetepatéba. Ám nem csak a penge virtuóza; briliáns szóforgató is. A vívást kísérő szópárbajokban leleplezi a sekélyeseket, megalázza az ostobákat, jót mulat az önhitt, tehetségtelen gyávákon. Ismeri mindenki... Titkon szenvedélyesen szerelmes Roxanba, de mert ábrázata csúf: orra "...lecsüngő s hosszú, mint az ormány...","... kampós, mint az uhu csőre...", nem meri megvallani érzéseit a hölgynek. Vele ellentétben Christian jóképű. A fiatal katona is bátor és becsületes, igazi jóbarát, ám műveletlen. Az udvarlásban suta. Noha megjelenése rendkívül megnyerő, üres fecsegése a szerelemre éhes szívet kiábrándítja. Ő felfedi Roxan iránti érzéseit, csakhogy egyedül nem boldogul a kifinomult ízlésű, tanult hölggyel. Roxan szívét végül Cyrano segítségével nyerheti csak el. Roxanét, aki az igaz szerelem iránti vágyában vak, és süket marad az igazságra. Amikor Cyrano és Christian egységét csatába küldik, egyszerre dühös, és csalódott. Elképzelései a szerelemről beteljesületlenek maradnak, miközben kiszolgáltatta magát: felfedte testét-lelkét. Mégis kitart, hűségesen. Vár és szeret, amiképpen Christian, És Cyrano is. Várnak és szeretnek örökké...