Egy elmebeteg nő naplója - Összegyűjtött elmeorvosi tanulmányok

„Brenner könyve is fényes bizonysága annak, mennyivel több lehetőséget nyújt az elmebetegségek kezelésének és egész tünettanának megértése az analitikus, mint a megkövesedett diagnosztikus kórképek alapján történő, és manapság még elterjedt, szinte gépszerű pszichiátriai deskripció." Ezeket a sorokat Ferenczi Sándor, a magyar pszichoanalitika megteremtője írta Brenner Józsefről - Csáth Gézáról. A megállapításból egyértelműen kiderül, hogy szerzőjük az elmeorvos Csáth munkásságát fontosnak és előremutatónak tartja - amúgy pedig mottója lehetne ennek az új szerkezetű és részben új tartalmú kötetnek, amely dr. Brenner Józsefre, azaz Csáthra, az orvosra összpontosít. A Csáth-labirintusban ezúttal Harmat Pál pszichiáter tanulmánya az Ariadné-fonal. Állításait így összegzi: „Az elmeorvos Csáth Géza ugyanolyan semmilyen sémába nem illő színfoltja a magyar pszichiátria történetének, mint ahogy a szépíró Csáth sem tekinthető irodalmi szabványfigurának. Remélhető, hogy elmeorvosi munkáinak minden eddiginél teljesebb gyűjteménye arra ösztönzi majd a magyar irodalom-, orvos-, pszichológia és pszichiátriatörténet kutatóit: igyekezzenek további részletekkel gazdagítani modem szellemi életünk térképét. Ahogyan József Attila életének és működésének orvosi és pszichoanalitikai elemzése is gyarapította tudásunkat a század első évtizedeinek szellemi mozgásáról, a további orvostörténeti irányultságú Csáth-kutatásoktól is valami hasonlót lehet talán majd várni."