Charles Baudelaire versei

Baudelaire egy zseni! Az óra Oh jaj, az óra! zord, baljós, kegyetlen isten! Ujjával fenyeget s: ŤEmlékezz!ť - egyre int, - ŤSzáll már a rezge kín ijedt szivedre, mint Cél-lap felé a nyíl, hogy rád halált röpítsen. A páratestű Kéj maholnap messzi vész, Mint színfalak mögé a nimfák illanása, S nagyot harap a lét minden kis villanása Az üdvből mely tiéd, amíg a földön élsz. Háromezerszer és hatszázszor minden órán A Másodperc susog: ŤEmlékezz!ť - s fába húllt Szúként perceg a Ma: ŤMár én vagyok a Múlt, S kiszívtam életed, rút csáppal rájaforrván: Remember! Emlékezz! siess! Esto memor! (Lásd minden nyelvre zeng érctorkom tudománya!) A perc mind bús erű, aranyló gyomru bánya, Veszni szemert se hagyj, oh halandó botor! Emlékezz! a mohó Idő megnyeri sorra A játszmát, nincs csalás, csak veszthetsz! - ez a rend. A nap száll; nő az éj; emlékezz! - odalent Örök szomjú a mély; pereg a homokóra. Pár perc s tovább kegyes Véletlened se vár, S arád, a szent Erény, kin szűz maradt a párta, S még a Bűnbánat is, (oh bús, utolsó csárda!) Mind így szól: Vén bolond! halj meg, későre jár!ť