Caravaggio

Caravaggio a művészettörténet talán egyik legrejtélyesebb és legforradalmibb festője. Rómában, harmincnégy évvel Michelangelo halála után, csattanós választ adott jeles elődei manierizmusára, amelyet korlátoltnak, szenvelgőnek és merevnek tartott. A drámai realizmus új nyelvezetét teremtette meg az utcáról válogatva modelljeit. A festészetben Caravaggio a később "barokk"-nak elnevezett stílusirányzat betetőzését jelenti. A 16-17. század fordulóján a barokk a szenvedély, az önkívület és a szertelenség tobzódásában nyilvánult meg. A tridenti zsinat lefektette az ellenreformáció alapelveit; a pápák és a jezsuiták támadást indítottak a festményeket és szobrokat a templomokból kiűző Luther és Calvin spártai egyszerűsége ellen az ábrázolások, színek, kontrasztok és drámai ékesítések olyan áradatával, amely elkápráztathatta a hívőt, és méltóképp jeleníthette meg Róma felsőbbségét. Bár a munkáival keltett hatás hullámai minden értelemben erősnek és időtállónak bizonyultak, a hírnevét nem vitték magukkal. A neve feledésbe merült, és háromszáz évet kellett várnia a méltó megbecsülésre. A 19. század második felében bukkant fel újra a neve, de csak az 1920-as években került a nagy nyilvánosság elé Roberto Longhi műkritikus jóvoltából, és csak ezután tűnhetett fel az igazi nagyságában.