Boldogasszony Arkádiában

"Jézus szerette az eget, a termést, a virágokat, a vizeket, mindent, ami élt és tiszta volt. És mintha ez a gondolat kézen fogta volna a Boldogasszonyt, kilépett az előcsarnok oszlopai alól. A magas légből kerengve, rejtélyes galambok seregei közeledtek a földhöz. Kitárt szárnnyal egy pillanatra mintegy megálltak az aureolás szent fő felett, aztán kivált a fehér csapatból a legfehérebb, és a Boldogasszony vállára ereszkedett, mialatt ő lassan haladt le a templom lépcsőzetén. Ösvényén suttogva távolodtak egymástól a cyprusok, hogy utat engedjenek neki; a hyácintusok lába alá sereglettek; körülötte, mint légies virágok, koszorúban ringtak a pillangók. És a Boldogasszony elindult a régi Árkádia mezőin. De a mozdulattól homlokán lobogó lángot vetett a nehéz aureola; sűrűfátyola alatt fullasztó lett a lég. Lankadtan, ingadozva állt meg újból. Mint egy álomban, leemelte fejéről a szentséges koronát, és gyöngéden az érintetlen fű közé helyezte."