Báthory Erzsébet

Báthory Erzsébet története a 18. század eleje óta fonódott össze a vérszomjas, kegyetlen, vérben fürdő, már-már vámpírszerű vonásokat viselő nő alakjával. A róla keringő mendemondákban nem nehéz felismerni a 18. század ponyvairodalmának motívumait: a kiszolgáltatott cselédlányt és az örök fiatalság után vágyakozó, gonosz úrnőt. Alakja háromszáz év alatt szimbólummá emelkedett: Drakula párja, a női Faust, aki az örök fiatalság reményében a sátánnal szövetkezik. Egyszerre megvetett tömeggyilkos, és csodált idol, sztár. Vajon kideríthető-e az igazság Báthory Erzsébet alakja körül? Sokan igyekeztek megfejteni az elmúlt évszázadok során ennek az asszonynak a rejtélyét. Megpróbáltak bekukkantani egyszerre rettegett és csodált életébe. Vajon mit rejt az ismert portré? Gonosztevő volt, vagy elmebeteg? Vagy csak a kor volt kegyetlen, amelyben élt? Vagy éppenséggel ő az áldozat? A korszak kiváló szakértői, Lengyel Tünde és Várkonyi Gábor az eddigi kutatások eredményeit felhasználva, azokat új szempontokkal kiegészítve igyekeztek megrajzolni a kora újkori arisztokrata nő minél tökéletesebb portréját: hogyan nevelkedett, milyen szokásoknak és elvárásoknak kellett megfelelnie, mennyire lehetett önálló, hogyan irányította életét. A könyv első része a társadalmi hátteret mutatja be, míg a második rész a korabeli tanúvallomások elemzését nyújtja azok számára is izgalmas stílusban, akik nem sokat tudnak a 1617. századi Magyar Királyság történelmének erről a nehéz, de sok tekintetben igen szép korszakáról. A témában való elmélyedést gazdag képanyag, jegyzetek, családfák és irodalomjegyzék segítik.