Az udvari ember

Baldassare Castiglione (1478-1529) műve talán a legfontosabb olyan kézikönyv az újkori európai művelődéstörténetben, amely a modern ember nevelésére irányul. Rendkívüli hatását mutatja tartós utóélete, hiszen első kiadásától (1528) a francia forradalomig az egyik leggyakrabban megjelentetett és legtöbb nyelvre lefordított kiadvány, és szinte minden európai nyelven mindmáig megjelentetik. Nem csupán viselkedési kódex, és nem is csak a reneszánsztól a francia forradalomig fénykorát élő udvari kultúra társadalomrajza. A társas életben minden körülmények között fesztelen könnyedséggel helytálló és sikert arató, kellemes-szellemes ember időben és térben egyfolytában érvényes etikai és esztétikai modellje. Az antik irodalomban és filozófiában gyökerező reneszánsz alapmű: nemcsak erkölcsfilozófia, retorikatan, viselkedési kézikönyv, de egyben a modern ember művelődésének a tükre. A dialógus formában megírt könyv az urbinói udvarban, a 16. század elején, művelt urak és hölgyek között zajló beszélgetéseket eleveníti fel. Egy kor látlelete, amely egyúttal minden korban érvényes kérdésfelvetések és sokoldalúan megadott válaszok szórakoztató foglalata. Az Udvari ember az itáliai reneszánsz korának megismeréséhez nélkülözhetetlen forrás. Új fordítását Vigli Éva készítette el, kiegészítve azt a szerző életrajzát is magába foglaló utószóval és gazdag jegyzetanyaggal.