Az utolsó ork

Rózsapír, az utolsó tünde felesége a portyázó orkok elől Daligarban keres menedéket. A város kapuit Arduin neve, Angkeel, a sas merész röpte, és a városlakók reményvesztettsége nyitja meg előtte, a kegyetlennél is gyávább Kormányzóbíró ugyanis teljes udvartartásával és seregével északra menekült. Daligar az orkok ostromgyűrűjében magára marad. Fegyveresek és vezető nélkül könnyű préda volna csakhogy Rózsapír nem arról híres, hogy harc nélkül feladna bármit is. Arduin örököseként joggal tart számot a trónra, s megszervezi az ellenállást. Mindenkit meglep a törékeny, várandós asszony, mint agyafúrt stratéga és kemény kezű hadvezér, de őt is érik meglepetések, hiszen szövetségeséül épp azok ajánlkoznak, akiket mindeddig esküdt ellenségeinek hitt: Aurora, a gyűlöletes Bíró lánya, vagy Rankstrail kapitány, aki leterítette az utolsó sárkányt, vagy a város szolgalelkű, ostoba népe. Rózsapír, azaz a boszorkánykirálynő vezetésével a véget nem érő ostrom alatt mind együttesen küzdenek a gyermekeikért, a túlélésért, a városért; egy olyan békéért, amely nem szül többé bosszút... s amelyben fény derülhetne az utolsó ork kilétének titkára is. Silvana De Mari (1953) Torino közelében él családjával és egy hatalmas kutyával. Sebészorvosként dolgozott hazájában és Etiópiában; jelenleg pszichiáter. Az utolsó tünde című fantasyregényt tucatnyi nyelvre lefordították, s tizenéves rajongói a világ minden táján olvassák. Folytatása Az utolsó ork-trilógia, amelynek első része A Medve és a Farkas, második Az utolsó főnix, a harmadik pedig Az utolsó ork.