Az út

Az út

Daniel Decay | 2011-10-26 01:51:00

Cormac McCarthy Az út

Közhely, hogy könyvet nem a borítója alapján kell megítélni. Bár, ha ennek a kötetnek a borítóját szemlélem, azt kell hinnem, hogy itt ezzel próbálkoztak. Az első, ami feltűnik, a sokkoló kép (melyhez hű leírásokat tartalmaz a könyv) és a találós félmondatok: A...

Cormac McCarthy Az út

Közhely, hogy könyvet nem a borítója alapján kell megítélni. Bár, ha ennek a kötetnek a borítóját szemlélem, azt kell hinnem, hogy itt ezzel próbálkoztak. Az első, ami feltűnik, a sokkoló kép (melyhez hű leírásokat tartalmaz a könyv) és a találós félmondatok: A Nem vénnek való vidék szerzőjétől Pulitzer díj, 2007. Az egész igényes, jól megszerkesztett. Az az érzése az embernek, hogy ezzel szeretnék eladni a művet.
Feleslegesen. Aki a kezébe kapja, többe nem ereszti. (Ellentétben a már említett Nem vénnek való vidékkel, ami nem nyűgözött le annyira. Ott, ha nem említik, hogy Oscar díjas mű, nem biztos, hogy kezem ügyébe akad)
Borító: Hatásos.
A történet.
A huszadik század végére, és jelen század első évtizedére fokozatosan beszivárgott mindennapjainkba, egy lehetséges világvége árnyképe. Nem, mintha nem jelent volna meg, már az elmúlt század közepén is elég utópisztikus szépirodalmi alkotás. Azonban, jelen sötét korunkban újfent van aktualitásuk.
A cím nagyjából be is határolja, miről szól a történet. Egy apa, és fia vándorlásáról, egy kietlen, lepusztult világból. Annak ellenére, hogy a cselekmény nem túl bonyolult, mégis olvastatja magát a könyv. Az írói képek halmozása, a táj részletes leírása nagyban hozzájárul ahhoz, hogy segítsen beleélnünk magunkat a két vándor helyzetébe, kiszolgáltatottságába. Azzal, hogy nem nevezi nevén a szereplőket, még inkább arra utal, hogy mennyire jelentéktelen alakok is ők, a vadonban.
Bár az író nem kezd hosszas magyarázkodásba, miért is, és hogyan alakult ki a fennálló zord világ, szerintem helyesen teszi. Rábízza az olvasóra, hogy saját teóriákat állítson fel, vajon hogyan is süllyedhetett ilyen mélyre az emberiség. Nem árt, ha néha az olvasó is elgondolkodik, egykét dolgon.
Azonban az, hogy nem tudjuk, miért történt mindez, mégis egy teljes, logikusan felépített világban találjuk magunk, amely, bár futurisztikusnak tűnhet, mégis ijesztően valóságos. (Ugyanilyen logikus menetet adott a kötetnek, azzal, hogy nem szedte fejezetekre, ezzel is fokozva monotonitását, a történet egészét) A táj leírása, (bár nem említik, pontosan hol is vannak), a mindennapi küzdelem az éhség, és hideg ellen. A fosztogató embertársak ellen. A versenyfutást az idővel. A teljes reménytelenséget. Remekül játszik az ember képzelőerejével, és érzelmeivel McCarthy. Ugyanakkor megborzongtat, néhol sokkol.
A befejezés pedig döntse el mindenki, saját szájíze szerint, happy end-e avagy sem.
Miután leteszik az olvasók a kötetet, szánjanak néhány percet arra, ők hogyan próbálnának meg boldogulni, egy hasonló világban. Valószínűleg, minél közelebb érnek az utolsó oldalakhoz, annál több konzervet spájzolnak be raktáraikba, éléskamráikba, attól rettegve, hogy rájuk köszön egy hasonlóan szürke, kegyetlen világ.

Az út

Sztojkovics Pikszi | 2011-10-26 01:37:00

Mi értelme élni?
Ennyire bombasztikus kérdést 2010-ben, a nyugati világban modortalanság föltenni, pláne ilyen hangosan. Pedig McCarthy könyvének szinte minden egyes oldalán ez a kérdés merült föl bennem. Mi értelme élni egy olyan világban, ami a totális pusztulás után maradt, amiben nemcsak...

Mi értelme élni?
Ennyire bombasztikus kérdést 2010-ben, a nyugati világban modortalanság föltenni, pláne ilyen hangosan. Pedig McCarthy könyvének szinte minden egyes oldalán ez a kérdés merült föl bennem. Mi értelme élni egy olyan világban, ami a totális pusztulás után maradt, amiben nemcsak a Társadalom létét szavatoló intézmények (pénz, gazdaság, család, közösség, morál) enyésztek el, hanem elmosódott az embert és állatot elválasztó határvonal is, hiszen az életben maradottak emberhúsra vadásznak, és az egymástól való félelem túlburjánzik az éhhalál rettenetén is. Apa és fiú így osonnak az óceán felé, aszfaltba égett holttest-mezőkön, hamu borította, kiszáradt erdőségeken, néptelen, néma városokon át, nappali félhomályban és éjszakai vaksötétben, egy olyan őszben, amit nem melegít többé a halott Nap. A kisfiú képzeletében talán még él valamiféle cél, az út boldog végének képzete, de az apa hidegen hessegeti el saját orvul feléledő álmait a reményről vagy egy szebb múltról.
Az alaphelyzet természetesen metafora. Mindannyiunkra halál vár, és hogy e megváltoztathatatlan ténynek mi a következménye az életünkre nézve, koncentráltabban vizsgálhatjuk meg, ha minden tarka és fölösleges körülményt lemetszünk az életről. A poszt-apokalipszis: laboratórium.
McCarthy olyan intenzíven írja le az emberségtől megfosztott, végítélet utáni világot, hogy az olvasót az utcai zajok hallatán elfogja a félelem: észrevettek, jönnek! Az életművet nagyvonalakban ismerve végig arra számítottam, hogy a történetből áradó reménytelenség és az ítélkezés az emberiség fölött végleges lesz és kíméletlen. Mégis, anélkül, hogy bármilyen fontos fordulatot lelepleznék, azt kellett tapasztalnom, hogy minden borzalom és rettegés ellenére McCarthy könyv még sose volt ennyire humánus és gyöngéd, mint Az út.