Az Élő Rózsafüzér Társulata - Imádság és imaközösség a 19-21. századi vallási kultúrában

A rózsafüzért, vagyis szentolvasót, elmélkedő Krisztus-imádságként és máriás ájtatosságként tartjuk számon. Négyszer öt titka (fájdalmas, világosságos, örvendetes, dicsőséges) Jézus földi életének, megváltásunk történetének eseményeit tekinti át. Több tízezer tagot számláló vallási tömegmozgalom alapul rá. Először egy 1520-as pápai bulla nevezi "rosario"-nak. A lovagi kultúra idején ugyanis úgy tartották, hogy a Szűz Máriának szánt legszebb virágkoszorút imából kötik. A rózsafüzér már megjelenésekor is nemzeti nyelvű imádság. Legalább 150 fajtáját ismerjük. A rózsafüzér azért is különleges ima, mert ötvözi az egyéni és a közösségi áhítati formát. Első magyar társulatát 1496-ban alapították Kolozsvárott. A ma legáltalánosabban ismert Élő Rózsafüzér Egyesület az 1840-es években Franciaországból terjedt el Magyarországon. A tárgy és az imádság előtörténetét, és elsősorban az Élő Rózsafüzér évszázadok alatt kialakult gazdag, szépséges, változatos kultúráját mutatja be ez a könyv, melyből az egyes csoportok inspirációkat nyerhetnek imaéletük megújításához.