Amatőr és hivatásos politikusok

1990 óta 1121 fő szolgált a magyar országgyűlésben. Az ő szocio-demográfiai és politikai tulajdonságaikat elemzi a kötet különböző szempontok alapján. Az egyes fejezetek - bevallottan - a képviselői befolyás és a politikai hatalom forrásait igyekeznek feltárni a politikatudomány eszközeivel. A kötet nem „ügyekben" kutakodik, hanem elemez, és azt vizsgálja, hogy a rendszerváltás utáni öt parlamenti ciklus politikusai, vagyis a politikai elit meghatározó csoportja miként jutott el az amatőr politikusi létből a politika foglalkozásként való műveléséig. A politikusi hivatás azzal körvonalazódik, hogy viselője több politikai pozíciót is betölt, ezek elkülönülnek a civil feladatoktól, ráadásul időben tartósan jelennek meg, és mindennek következtében ez a foglalkozás(hivatás) adja az illető megélhetésének forrását is. Ebben a professzionalizációs folyamatban a képviselői csoport egyre homogénabbá vált szocio-demográfiai jellemzőiben és néhány politikai jellemzőjét tekintve is. Ugyanannak a folyamatnak vagyunk tanúi mindegyik párt esetében, ami a modern politika elvárásaira és szervezeti-működési feltételeire hívja fel a figyelmet. A kieső képviselők és a bekerülő újak között egyre csekélyebb a különbség - vagyis magának a szelekciónak a csatornái befagytak: a frakciókban meghatározó jelentőségű pártelit önmagához hasonlóakat szelektál. Ennek azonban nem csak a pozitív összefüggéseit állapíthatjuk meg. A konszolidációs folyamat keretében beállt a képviselői csoport, és bizonyos pozicionális szempontok szerint igyekszik hatalmát tovább erősíteni.