Sorstűrő asszonyok - Elbeszélések

Alexandrosz Papadiamandisz (1851-1911), az újgörög irodalom kiemelkedő alakjának kilenc elbeszélését tartalmazza ez a kötet. A novellákban a szerző hőn szeretett szülőhelyének, Szkiathosz szigetének asszonyait örökíti meg. A megrajzolt női alakok valóságbeli másával bármikor találkozhatunk, ha Görögországban járunk.

Már az első pillanatban is látszik a rokonság a klasszikus görög dráma női szereplőivel, még ha ezekben az elbeszélésekben nem is történik nagy drámai összeütközés. Az életben maradásért folytatott küzdelmet ugyanaz a mélyről jövő erkölcsi erő irányítja. Lehetetlen nem odafigyelnünk a női alakok lelki rajzának kifinomultságára. Ezek az asszonyok el tudják viselni a rájuk kiszabottakat, küzdenek a felemelkedésért, és nem esnek az önsajnálat csapdájába. Tűrnek, de élnek. Valami elemi erő, az élethez való önkéntelen ragaszkodás és csodálat hatja át ezeket a női figurákat. Lehet, hogy manapság is van mit tanulnunk tőlük(?)

A történetek nem agyafúrtak, mégis mindegyik végén vár bennünket egy alig észrevehető fricska, melynek jóvoltából némi mosollyal az arcunkon fejezzük be az olvasást. A szokatlan erejű tájleírások melyeket rendszerint kitérőnek érzünk más művekben szinte in medias res helyeznek bele minket a szereplők lelkületébe.

Ha a magyar irodalom gazdag palettájából keresnénk rokonságot ezekkel az elbeszélésekkel, Németh László női figurái biztosan kezet fognának a papadiamandiszi sorstűrő asszonyokkal, még akkor is, ha a görög szigetvilág több mint ezerhatszáz kilométernyire esik a magyar falvaktól.

Az elbeszélésekhez méltó képes magyarázatot készített Giorgosz Kordisz (1956), aki festészetében követi a bizánci hagyományokat, de ezeket bátran ötvözi a nyugati festőművészet kortárs vívmányaival. Számos önálló kiállítást tudhat maga mögött szerte a világban, több templom büszkélkedhet ikonjaival. A tanításon (Athéni Egyetem, Yale Egyetem) és az aktív művészi munkán kívül könyvei, cikkei jelennek meg a bizánci művészettel kapcsolatban.