A Hévízi-tó kálváriája egy orvos szemével I. - Küzdelem a megmaradásért

Az 1970-es évektől a hadiipar számára rendkívül jelentős bauxitot a magyar ipar a Nyirád térségi karsztvíz alatt elhelyezkedő lencsékből kívánta biztosítani. Ehhez a Balaton vízmennyiségének háromszorosának megfelelő kristálytiszta ivóvizet kellett kiemelni a karsztból. Ez a Hévízi-tó gyógyvízhozamát biztosító több mint 110 méteres vízoszlop négy méterre, a tó gyógyvízhozama pedig a felére csökkent. A világhírű tavat ökológiai katasztrófa fenyegette! 1986-ban leégett a tóépület. Egy évvel később vette át a szerző a tavat üzemeltető Hévízi Kórház vezetését. Az ipar vezetői szerint újabb Balaton nagyságrendű karsztvíz kiemelése vált szükségessé, hogy a szovjetek felé fennálló szerződésben foglaltaknak eleget lehessen tenni. A kidolgozott, majd utasításba adott megállapodást az összes érintett minisztérium legfelső vezetése szentesítette. Megállapodtak abban is, hogy a közvetlenül érintett térség problémájának megoldásával a termelésben érdekelt ALUTROSZT vezérigazgatóját bízzák meg; A Hévízi Kórház mint üzemeltető - a szakminiszter utasítása ellenére - megtagadta a megállapodás aláírását, amely nemcsak a Hévízi-tavat, hanem a tizennégyezer km2-en elhelyezkedő gyógyfürdőket, köztük a budai gyógyforrásokat is megszüntette volna. Az ország akkori vezetői az internacionalizmus oltárán mindent, az ország természeti kincseit is hajlandóak lettek volna feláldozni. Dokumentumokkal vizsgálja és mutatja be a könyv, hogy kinek és kiknek áll érdekében az új eljárás szabadalmaztatása, és milyen haszonnal járt ez ennek a körnek? 1996 augusztusában zártkörű privatizáció keretein belül az ALTUS-birodalom tulajdonába került a Bakonyi Bauxit Rt. A kibányászott bauxit helyére éjszaka kamionokkal hordják a hulladékot, és reggelre kötelező az elföldelés... Hévíz védőinek egyelőre sikerült megakadályozniuk, hogy veszélyes hulladékot is elhelyezzenek ide. Kik az érintettek? Milyen haszna származhat ebből a tulajdonosnak, és milye kára származhat ebből a karsztvizet ivó milliónyi honfitársunknak?