A halál angyala
Sztojkovics Pikszi | 2011-10-12 13:24:00
- Itt volnának még a szemek - mondta Lucius, és hátradőlt, hogy a pincér hozzáférhessen a leveses tányérjához. - Ezzel alaposan meggyűlt a bajom. - A pincérek tengerisüllő-aiguillettes-et hoztak elébünk, bársonyos Mornay-mártással.
6 óra folyamatos olvasás után leginkább ezekre az éttermi kis...
- Itt volnának még a szemek - mondta Lucius, és hátradőlt, hogy a pincér hozzáférhessen a leveses tányérjához. - Ezzel alaposan meggyűlt a bajom. - A pincérek tengerisüllő-aiguillettes-et hoztak elébünk, bársonyos Mornay-mártással.
6 óra folyamatos olvasás után leginkább ezekre az éttermi kis színesekre vagyok érzékeny A halál angyalából. Az idézett hangulat ugyanakkor nemcsak engem jellemez, a könyvet is: klasszikus, kifinomult sorozatgyilkosos történet, fantasztikusan aprólékos századfordulós kulisszák között, New Yorkból.
Mit kulisszák! Érezni a bevándorlónegyedek fekete sikátorainak mocskos bűzét, a Metropolitan páholyaiban csacsogó dámák parfümillatát. A nagyestélyik gyémántozása a szemünkbe villan, csakúgy, mint az alvadt vér és a rituálisan megcsonkított gyerekhullák látványa. Macskakő, konflis és az emberi psziché egy excentrikus, ám természetesen zseniális mestere. Conan Doyle keménykötésben.
A legfőbb bűnüldöző egy német-magyar (!) származású pszichiáter, Laszlo Kreizler, akinek modern elméletei vannak a gyilkos mentalitás kialakulásának okairól. Az ő vezetésével ered a fiúprostituáltakra specializálódott rém nyomába egy kis csapat, benne egy detektív testvérpár, a bűnügyi zsurnaliszta narrátor, a későbbi Nobel-békedíjas elnök, Theodore Roosevelt rendőrfőnök, valamint legkedvesebb karakterem, a kissé valószerűtlenre rajzolt, ám rendkívül eredeti, bájos Sara Howard, akinek leghőbb vágya New York első női detektívjének lenni, miközben csíndús szettjeihez szokása revolvert ölteni kiegészítőként. A nyomozati eljárás korszakalkotó: a sorozatokból ismerős, FBI-os profilozók módjára vetik magukat a titokzatos gyilkos után. Közben őket is üldözőbe veszi New York oligarchiája, legális és alvilági egyaránt.
Nem könnyű magunkat átvágni a könyv első felén, amelyben az elbeszélő alámeríti az olvasót a pszichológia- és várostörténet mélyeibe. Az akció ennek rovására némileg háttérbe szorul, de legalább alapos jellemrajzot kapunk a szereplőkről. Úgy 200 oldal után jön lendületbe a sztori, és érzi meg a rettegett tettes is tarkóján üldözői forró leheletét. Ahogy haladunk előre, a holttestek szaporodnak, a személyes tétek pedig mindkét oldalon magasra szöknek. Az utolsó lapokon aztán sor kerül a klasszikus leszámolás-jelenetre is: a jók személyesen találkoznak a gonosszal, hogy nyomban relativizálódjék is, ki ebben a társadalomban a jó és a rossz.
A szerző, Caleb Carr természetesen történész, egyben az Ördögűző-prequel forgatókönyvírója. Fotója alapján a Milli Vanilli menedzsmentje bármikor alkalmazásba venné, de tudása alapján, amit a kötet végén elismeréssel említett hátborzongató szakmunkákból nyert, korántsem biztos, hogy őt választanám tete-á-tete vacsorapartnernek a sokat emlegetett Delmonicóba:
http://www.delmonicosny.com/delmonicos-gallery.php