A csemegepultos naplója

A csemegepultos naplója

katalog | 2010-09-16 23:23:00

- És neked tetszik?
- Hááát, látszat kérdése, hogy szép-e vagy csúnya.
Az hiszem kétféle olvasó van: akinek tetszenek Gerlóczy Márton művei, és akinek nem. A köztes vélemény nem jellemző. Elolvastam,engem megfertőzött.
Márczy Lajos, az éppen egyedülállóvá vált író álruhában...

- És neked tetszik?
- Hááát, látszat kérdése, hogy szép-e vagy csúnya.
Az hiszem kétféle olvasó van: akinek tetszenek Gerlóczy Márton művei, és akinek nem. A köztes vélemény nem jellemző. Elolvastam,engem megfertőzött.
Márczy Lajos, az éppen egyedülállóvá vált író álruhában beáll csemegepultosnak, azért hogy az előző regénye írása közben kialakult ingerszegénységet megtörje és élményeket, ingereket, ihletet szerezzen. Álcázza magát, úgy él, mint a hétköznapi dolgozó emberek. Korán kel (már amikor az erős másnaposságtól tud), tömegközlekedik, munkahelye, főnöke van. Tudja, hogy játék, mégis komolyan veszi, mert meg akarja csinálni. Még valamit komolyan vesz: hogy éppen most lett egyedülálló. Ennek megfelelő érzelmi kiégettséggel (főként alkoholmámorban) hajszolja a nőket. Hónapokon keresztül napi rutin: piac (csemegepult), kocsma, nők. Bor, vodka, sör, többnyire ez a menü. A nők változatosak: alacsony, magas, csontos, nagydarab, fiatal, vagy idős, a fizetett kéjnőtől a szelíd hegedűtanárnőig, szinte senkit nem hagy ki. Nem válogat. A regény végére telítődik. Egyre többet kell innia ahhoz, hogy ne válogasson. Eljut odáig, hogy megissza a ginsenges Liniét (norvég fűszeres szar), azért, hogy el tudja viselni a csontos hátú szúnyogot. Szilveszterre véget ér a húskarrier: felmond, egy lányt beenged a lakásába, anélkül, hogy egy óra múlva az ágyban lennének.
Lali élete forgatag, vele megismerhetjük a környék és a piac fura, elmebeteg(?) figuráit. Oly valósan, felesleges sallangoktól mentesen ábrázolja a várost, az embereket, az ízeket, a szagokat, hogy a regényből felnézve elcsodálkozunk, hogy nem azon a bizonyos villamoson ülünk, ahol a vezető tréfálkozik az utasokkal.
Nem finomkodik akkor sem, amikor az ismerkedésről, a nőkről van szó, inkább naturálisan mint romantikusan tálalja az egyedülálló csemegepultos újabb és újabb kalandjait.
A pult mögött állva messziről, (és mégis közelről) szemléli és őszintén, kegyetlenül kritizálja az embereket, az éjszakai várost járva pedig a nőket. Nem is kritika ez, hanem a kendőzetlen, nyers valóság. A végére egy kicsit mindenki magára ismer. Otthon tartózkodom. Mindentől. Nem tudok felkelni. Megpróbáltam, de nem sikerült. Amikor az ember úgy ébred, hogy ki kéne hányni a világot, jobban teszi, ha nem vesz részt benne. Ki ne ébredt volna ilyen érzésekkel legalább egyszer életében, másnaposan, amikor a fejfájáson kívül még a lelkiismeretfurdalás is gyötörte? Vagy máskor valakivel egy ágyban feküdve elönti az érzés: Mit keresek én itt, futás innen?!
Vannak, akik erre azt válaszolják: Én aztán soha, engem soha. Nos, nekik különösen ajánlanám. Igaz nekik lehet, hogy nem fog tetszeni. Lesznek, akik ismerősen bólogatnak olvasás közben (esetleg el is mosolyodnak), nos ők szerintem elolvassák, mert többre kíváncsiak, hátha meglátják a párhuzamot. A könyv nemcsak szórakoztat, el is gondolkodtat: hol kívülről látva magunkat, rájöhetünk arra, milyen szánalmas életet élünk, ideje változtatni, hol megnyugtat, és fellélegzünk: vannak nálam sokkal durvább életek is. De a katarzis garantáltan nem marad el.

A csemegepultos naplója

katalog | 2011-10-11 05:31:00

- És neked tetszik?
- Hááát, látszat kérdése, hogy szép-e vagy csúnya.
Az hiszem kétféle olvasó van: akinek tetszenek Gerlóczy Márton művei, és akinek nem. A köztes vélemény nem jellemző. Elolvastam,engem megfertőzött.
Márczy Lajos, az éppen egyedülállóvá vált író álruhában...

- És neked tetszik?
- Hááát, látszat kérdése, hogy szép-e vagy csúnya.
Az hiszem kétféle olvasó van: akinek tetszenek Gerlóczy Márton művei, és akinek nem. A köztes vélemény nem jellemző. Elolvastam,engem megfertőzött.
Márczy Lajos, az éppen egyedülállóvá vált író álruhában beáll csemegepultosnak, azért hogy az előző regénye írása közben kialakult ingerszegénységet megtörje és élményeket, ingereket, ihletet szerezzen. Álcázza magát, úgy él, mint a hétköznapi dolgozó emberek. Korán kel (már amikor az erős másnaposságtól tud), tömegközlekedik, munkahelye, főnöke van. Tudja, hogy játék, mégis komolyan veszi, mert meg akarja csinálni. Még valamit komolyan vesz: hogy éppen most lett egyedülálló. Ennek megfelelő érzelmi kiégettséggel (főként alkoholmámorban) hajszolja a nőket. Hónapokon keresztül napi rutin: piac (csemegepult), kocsma, nők. Bor, vodka, sör, többnyire ez a menü. A nők változatosak: alacsony, magas, csontos, nagydarab, fiatal, vagy idős, a fizetett kéjnőtől a szelíd hegedűtanárnőig, szinte senkit nem hagy ki. Nem válogat. A regény végére telítődik. Egyre többet kell innia ahhoz, hogy ne válogasson. Eljut odáig, hogy megissza a ginsenges Liniét (norvég fűszeres szar), azért, hogy el tudja viselni a csontos hátú szúnyogot. Szilveszterre véget ér a húskarrier: felmond, egy lányt beenged a lakásába, anélkül, hogy egy óra múlva az ágyban lennének.
Lali élete forgatag, vele megismerhetjük a környék és a piac fura, elmebeteg(?) figuráit. Oly valósan, felesleges sallangoktól mentesen ábrázolja a várost, az embereket, az ízeket, a szagokat, hogy a regényből felnézve elcsodálkozunk, hogy nem azon a bizonyos villamoson ülünk, ahol a vezető tréfálkozik az utasokkal.
Nem finomkodik akkor sem, amikor az ismerkedésről, a nőkről van szó, inkább naturálisan mint romantikusan tálalja az egyedülálló csemegepultos újabb és újabb kalandjait.
A pult mögött állva messziről, (és mégis közelről) szemléli és őszintén, kegyetlenül kritizálja az embereket, az éjszakai várost járva pedig a nőket. Nem is kritika ez, hanem a kendőzetlen, nyers valóság. A végére egy kicsit mindenki magára ismer. Otthon tartózkodom. Mindentől. Nem tudok felkelni. Megpróbáltam, de nem sikerült. Amikor az ember úgy ébred, hogy ki kéne hányni a világot, jobban teszi, ha nem vesz részt benne. Ki ne ébredt volna ilyen érzésekkel legalább egyszer életében, másnaposan, amikor a fejfájáson kívül még a lelkiismeretfurdalás is gyötörte? Vagy máskor valakivel egy ágyban feküdve elönti az érzés: Mit keresek én itt, futás innen?!
Vannak, akik erre azt válaszolják: Én aztán soha, engem soha. Nos, nekik különösen ajánlanám. Igaz nekik lehet, hogy nem fog tetszeni. Lesznek, akik ismerősen bólogatnak olvasás közben (esetleg el is mosolyodnak), nos ők szerintem elolvassák, mert többre kíváncsiak, hátha meglátják a párhuzamot. A könyv nemcsak szórakoztat, el is gondolkodtat: hol kívülről látva magunkat, rájöhetünk arra, milyen szánalmas életet élünk, ideje változtatni, hol megnyugtat, és fellélegzünk: vannak nálam sokkal durvább életek is. De a katarzis garantáltan nem marad el.