Irodalomvilág - William Wharton - Búcsú a szerelemtől

Önök a Libri Könyvbirodalom Irodalomvilág hírlevelét olvassák.

Alighanem Párizs a legalkalmasabb hely a világon a nagy találkozásokra. Ebben a városban az ember saját magával jön szembe az utcákon; egykorvolt vagy sohasem volt, de mindig is vágyott önmagával találkozhat. Párizsban valahogy eltűnik az idő, eltűnik, mert közben mindenhol ott van. Párizs tereit az idő tagolja, tegnapok sugárútjai és holnapok körterei között pedig csak az örök jelen vezethet át. Ezeket az úttalan utakat járja a Búcsú a szerelemtől című Wharton-regény két hőse. Az amerikai Jack Párizsban lézeng, utcai festőnek áll. Az idősebb Mirabelle gyerekkora óta vak, nővére halála óta egyedül él. Kettejük egymásra találása, szerelme, igazi képtelen történet, de az író képes ezt a meghökkentő kapcsolatot, az egymásrautaltság és a felszabadultság kettős jellegét, olyan finom, érzékeny eszközökkel ábrázolni, hogy nem a tabu döntése dominál, hanem két szabaddá váló, életszabadságát meglelő ember döntése dominál. Mi a látás igazi ereje? Hogyan állnak össze színekké az illatok? Mi minden lakozik az emberi hangban? Wharton regénye ezeknek a kérdéseknek, és persze a párizsi utcáknak ered a nyomába.

A könyvhöz és a hírlevél olvasásához kellemes kikapcsolódást kíván:
A Libri csapata

Graham Greene
A vesztes mindent visz

Létezik-e nyerő szisztéma a rulettasztalnál? És létezik-e ilyen szisztéma a szerelemben? Ha elolvassuk a méltán népszerű Greene magyarul most először megjelent regényét, akkor a két kérdés kombinációjával találkozunk. Mesterien sűrített kisregény A vesztes mindent visz, melyben a nászutasok, Bertram és Cary, monacói mézesheteit anyagi gondok keserítik meg. Sebaj, mondja az ifjú férj, és betér az első kaszinóba. Nem aprózza el a dolgot, nagyot akar nyerni, és a rulett ördögi matematikáját akarja megfejteni. Ez sikerül is neki, de hogy ez siker-e, hogy ezzel tényleg nyer-e, ahhoz el kell olvasni Greene remek kisregényét.

Nicholas Evans
A suttogó

Már 12 éve annak, hogy Magyarországon is bemutatták Robert Redford és Kristin Scott Thomas főszereplésével A suttogó című filmet. Ebben a filmben tűnt fel az azóta világsztárrá érő Scarlett Johansson. Most az eredeti regényt olvasva újra átélhetjük a kiskamasz Annie és szilaj lova, Zarándok megrázó történetét. Egy lovas baleset után Annie egyik lábát amputálni kell, Zarándok pedig teljesen összeroppan. Kettejük közös tragédiáját csak közösen oldozhatják fel: vissza kell szerezniük a bizalmat. Annie bízzon magában, és bízzon Zarándokban. Annie és anyja ezért zarándokol el a remete Tom Bookerhez, aki belelát a lovak öntörvényű lelkébe. Ez a találkozás mindnyájuk életét megváltoztatja.

George Eliot
Büszkeség és ártatlanság

Egy folyó, rajta egy vízimalom. A malom a Tulliver család tulajdona. A család legifjabb nemzedéke egy testvérpár: Tom és Maggie. Mintha a Floss folyó két partja lenne. Idővel elvész a malom, és ezzel a család becsülete és büszkesége is lefolyik a Flosson. Vissza lehet-e szerezni a büszkeséget úgy, hogy közben megmaradjon az ártatlanság? Tom erre tesz kísérletet, de közben Maggie-t egy másik örvény, a szenvedély kísértése ragadja el. A viktoriánus, békebeli Anglia elfojtott békétlenségei tárulnak fel ebben az okos, érzékeny és romantikusan hömpölygő regényben.

Poggio Bracciolini
Elméncségek

Milyen is lehetett az a reneszánsz Itália? Szabadságkereső, pajkos, játékos, kamaszlendületű, kísérletező, pőre, harsány, pajzán, szókimondó, ugyanakkor az arányérzéket, a kompozíciót, a formát mindig szem előtt tartó kultúra. Ezeket az ízeket és dialektusokat olvashatjuk ki az Elméncségek című szöveggyűjteményből. A szerző Bracciolini fűszeres és felszabadult nyelven örökíti meg anekdoták, kistörténetek, kópétörténetek, erotikus kalandok gyors és pontos felskiccelésével ezt a kort és kultúrát. Bracciolini amennyire levetkőzteti az adomák hőseit, hiszen testi és lelki értelemben is meztelennek mutatja ezeket a mindennapi fickókat és hölgyeket, annyira felöltözteti közben a nyelvet. Pompás, gazdag, jelzőkben dúskáló stílusát a kiváló költő-irodalmár Csehy Zoltán hűen és érzékletesen, elmésen magyarítja.

Jan Neruda
Prágai történetek

Prágának mindenképpen szerencséje van. Jaroslav Hasek és Bohumil Hrabal mellett és előtt van még egy olyan elbeszélőjük, aki ismeri ennek a közép-európai aranyos városnak minden zegzugát. Sőt még a zughelyeket, a titkos fertályokat is. Jan Neruda nem is kertel sokat, könyvének a Prágai történetek címet adta. Neruda ismer minden helyet, de ami fontosabb: a helyek és a helyiek is ismerik őt. Mint egy nagyvárosi Mikszáth. Bohém fiatalok, kelekótya kispolgárok, csalafinta szélhámosok. Füstös sörözők, macskaköves utcák. Ezt a könyvet egy nagy krigli sörrel és nagy örömmel kell olvasni. Történetesen a legjobb Prágában olvasni a Prágai történeteket.

Tízparancsolat
Kortárs skandináv novellák

Mit tudnak jelenteni a huszonegyedik század elején ezek a több ezer éves erkölcsi törvények egy olyan kulturális-gazdasági közegben, mint amilyen Skandinávia? Dánia, Norvégia és Svédország jelenében közös, hogy az évszázadokon keresztül zárt, homogén társadalmat, polgári jólétet, puritán, elfojtás- és hallgatáskultúrát megalkotó protestantizmus szabályait az elmúlt évtizedekben elkezdte fellazítani a modern, nyitott társadalom eszménye. Tradíció és emancipáció, hagyománytudat és korszerűség - ezek a fő ellentmondásai a kortárs skandináv prózának is. A Tízparancsolat című antológia szövegei a mózesi törvények mentén mutatja be a társadalmi és lélektani problémákat, nem nélkülözve a fagyos humort se.