Irodalomvilág - Lehet-e nagy regényt írni a huszonegyedik században?

Önök a Libri Könyvbirodalom Irodalomvilág hírlevelét olvassák.

Lehet-e nagy regényt írni a huszonegyedik században? És ami nagyobb kérdés: lehet-e olvasni egy ilyen monumentális alkotást. Darvasi László válasza egyértelmű igen. A történet lapjain a mese és a valóság, a história és a mítosz úgy egészíti ki egymást, mint a regényben valósággal megtestesülő és meglelkesülő folyó, a Tisza szüntelen hullámzása, örvénylése, áradása. És a folyó két partján természetesen ott a szerelem és a szabadság kérdése és kétsége. Felejthetetlen mellékszereplők, tévelygő és valójában önmagukat kereső hősök, az előtérben Szeged fejlődő-alakuló városa, a háttérben a XIX. század második fele forradalommal és Kiegyezéssel, míg a végén a nagy árvíz mindent elvisz. Darvasi regénye ezt a mindent hozza vissza: egyszerre romantikusan és ironikusan.

A könyvhöz és a hírlevél olvasásához kellemes kikapcsolódást kíván:
A Libri csapata

Tóth Krisztina
Hazaviszlek, jó?

Ezt a könyvet azok vigyék haza, akik szeretik a tárcát, azt a műfajt, amely olyan, mint a legjobb presszókávé. Néhány oldal, egyetlen helyzet, mint amikor a vázlat adja az egészet. Ezt a könyvet azok vigyék haza, akik szeretnek keserűen olvasni vidám dolgokról és fordítva. Ezt a könyvet azok vigyék haza, akiket érdekel, hogy mi van itt, és mi van ma - nem a címoldalakon és a nagypolitikában, hanem az apró betűkben és a buszmegállóban. Valójában nem mi visszük haza a könyvet, hanem a könyv visz haza minket. És ez jó.

Kerékgyártó István
Trüffel milán

A szélhámosokat nehéz szeretni és nem szeretni egyaránt. A kópék már csak ilyenek: miközben másnak adják ki magukat, voltaképpen mindig magukat adják. Kerékgyártó fűszerekben gazdag regényének főhőse Trüffel Milán teszi a dolgát, kalandok, lódítások. Igaz hazugságok. A megelevenedő díszlet a Monarchia ízekben, színekben és (női) szívekben gazdag életvilága, innen indul el, hogy a Tabánból egészen New Yorkig íveljen pályája. De hogy közben találkozik-e önmagával? Kópéság lenne elárulni.

Philip Roth
Düh

Philip Roth aztán igazán szereti a húsba vágó témákat. Nincs ez másképp legújabb, huszonkilencedik regényében sem. Ezúttal a húsba nem is csak Roth, hanem a regényhős Marcus Messner apja, a kóser hentes vág. 1951-ben járunk, a koreai háború két éve tart. Marcus egyetemista, apja, a vallásos hentes attól tart, fiát is a koreai vágóhídra küldik. Marcus éppen ekkor lesz szerelmes, és ekkor fedezi fel magában az intellektuális ellenállás, a szabad gondolkodás kényszerét. Roth mondatai, ahogy azt megszokhattuk, néha simogatnak, de a legtöbb helyen harapnak. Dühvel, és az életben maradáshoz nélkülözhetetlen nevetéssel.

Francis Scott Fitzgerald
Az Édentől messze

Az éden messze van. Kérdés, hogy elérhetően vagy elérhetetlenül. Kérdés, hogy érdemes-e elindulni, vagy visszaindulni az éden felé, vagy jobb belátni a beláthatatlan távolságot. Ez a tépelődő kétség foglalkoztatta egész életében F. Scott Fitzgeraldot, első, 1920-as regényétől kezdődően. Fitzgerald nemcsak kitalálta a jazz-korszak fogalmát, hanem a maga tragikus sorsával meg is jelenítette milyen az, amikor egy váratlanul megszülető hang, egy bátor improvizáció szép lassan elhallgat. A regény kiábrándult hősének keresztneve több mint beszédes: Amory. Fitzgerald szó szerint az az író, aki nevén nevezi a dolgokat.

Eva Menasse
Vienna

Mi ebben a városban, Bécsben, a megunhatatlan? Talán az unalom, a családias unalom, csaphatjuk rá a gyanúsan könnyű választ, de ha elolvassuk Eva Mennasse nagy sikerű regényét, akkor talán nem is járunk messze az igazságtól. Menasse regénye igazi családregény, egy bécsi zsidó család regénye, és ha ehhez hozzátesszük, hogy a család a második világháború idején él, azaz túlél, akkor az is nyilvánvaló: hogy a groteszk, komikus szál ellenpróbája a huszadik századi történelem legsötétebb fejezete.